:::forog a tánc:::

Nagy Ég, fényes hajnal lett megint,
míg megleltem az ágyam én.
Dél sem múlt el még,
felkelni csacskaság,
hisz szörnyen bánt az éles fény.
Jó Ég! Micsoda egy kupleráj…
már nem találok semmit sem.
A házimunka sose szűnik.
Jobb lesz hát
ha megnyugszom, és el sem kezdem.
Egy művészférj az mást kíván,
azt inspirálnom kell.
S ha aztán újra este lesz,
majd ismét vár énrám egy hely:
Van egy hely, hol forog a tánc.
Ugyan miért volna jó,
hogyha nélkülem járnák?
Csak ropni, és égni és álomban élni.
Kicsi pezsgő az kell,
s hajamban papírrózsa lesz:
egy szál!
Mert azt sose bántam,
ha énnekem nagy dicsőség nem terem,
nem csábított rivaldafény.
Hisz egy éltanuló,
ugye gyakorolhat szüntelen,
s e rémes kínt nem vágytam én.
Mama folyton szidott,
hogy szegényházban végzem majd.
De azt mondtam én, úgyis rendben van!
Papa pedig ágált, sírt, és emlegetett rút jövőt.
S én szóltam, az szörnyen messze van!
A nővérem ő meg csak bíztatott,
hogy majd sokra viszem, nézzem őt.
S hogy én is kaphatnék komoly tapsokat,
de én sajnáltam rá az időt, mert:
Volt egy hely, hol forgott a tánc,
és azt gyűlöltem én,
hogyha nélkülem járták.
Csak ropni, és égni és álomban élni.
Kicsi pezsgő az kell,
s hajamban papírrózsaszál.
S ha egy nap a férjem
-Isten óvja őt-
munkalázban csonkig ég,
és itt hagy ő engem végül majd,
én sajátos módon gyászolom őt, mert:
Lesz egy hely, hol forog a tánc.
Ugyan miért volna jó,
hogyha nélkülem járnák?
Csak ropni, és égni és álomban élni.
Kicsi pezsgő az kell,
s hajamban papírrózsa lesz: egy szál.
Ugyan miért volna jó,
hogyha nélkülem járnák?

:::szeret,mind ki ismer:::

Wolfgang Mozart:
Egy valódi angyal Ő!
Még hogyha sír is, büszkén néz!
Távoli csillagról
az éjen át szökött az álmaimba
Csak Te ismersz engem jól,
csakis Te látod lelkem őrült vágyait.
S nekem nincs jövőm, ha nem vagy itt.
Hisz szeret mind, ki ismer,
s a felhők közt jár.
Hogy csak Tehozzád tartozom:
oly jó tudni már.Én Tőled mit sem kérek,
de tudnod kell, hogy védlek,
és éjjel-nappal folyton vágyom Rád!
Constanze:
Csak titokban sírok én.
A gyöngeségem szégyellem,
rájöttem túl hamar,
hogy aki nem vigyáz,
az mind csalódik.
De Te más vagy mint oly sokan,
tudom, hogy van vígasz,
míg Hozzád érkezem.
Soha nem volt más íly jó velem.
C.: Hisz szeret mind, ki ismer, s a felhők közt jár.
W.: Itt vagy bennem minden percben.
C.: Hogy csak Tehozzád tartozom, oly jó tudni már.
W.: Épp úgy mint egy hang!
C.: És érzem azt, hogy Nálad még csendes béke várhat,
W.: És érzem azt, hogy védve vagy,
C.-W.: És éjjel-nappal folyton vágyom Rád,
C.: És hidd el,
W.: És hidd el,
C.-W.: nem érhet gond és vész, míg mellettem itt élsz!
Hisz szeret mind, ki ismer,
s a felhők közt jár.
Hogy csak Tehozzád tartozom:
oly jó tudni már.
Csak Tőled kell az élet!
Nem látok mást, csak Téged!
És éjjel-nappal folyton vágyok Rád!